Az én kikötőm

Szeréni S. Péter

Gondolatok

  1. Az én kikötőm
     
  2. Szeréni S. Péter
  3. Gondolatok, történetek, világnézetek, elképzelések, út a szebb jövőb

                                                                                                                                       

Néha kell egy nap, amikor kicsit tovább maradunk ágyban. Néha kell, hogy ne engedjünk a szokásoknak, és felborítsuk a napirendet. Néha kell, hogy fenn jár már a nap, s mi még minding egymás karjaiban keresünk menedéket a világ elől. Néha kell, hogy fényes nappal, mi egy besötétített szobában sírjunk egy kedves filmen és szavak helyett csak sóhajtozzunk. Néha kell egy nap, ami csak a miénk, amikor csak ketten vagyunk és egymással foglalkozzunk. Néha kell egy nap, amikor ágyban isszuk a tejeskávét, amikor csak mi vagyunk fontosak, és elfeledjük az élet minden csúnyaságát. Néha kell az nap, amikor egymást gyengéden csókoljuk, amikor napközben hosszan szeretkezünk, és órákig becézgessük egymást. Néha kell az a nap, amikor elmondjuk a másiknak, hogy jó, hogy velünk van, amikor elmondjuk neki, hogy mennyire szeretjük. Néha kell ez a nap, hogy emlékezzünk rá azokon a napokon, amelyek nem ennyire tökéletesek. Néha kell, hogy mikor újra beszippant az élet, akkor vágyjunk ismét egy ilyen napra, és tervezzünk egy ilyen napot, és ismét csempésszünk, lopjunk magunknak egy ilyen napot. Néha kell egy nap, ami széppé varázsol mindent, amiért megéri vállalni a rosszat, a nehézséget, a zűrzavart. Néha kell egy nap, ami egy kis mennyország a sivatag közepén. Néha kell egy nap, ami csak a kettőnké, ami újra és újra közel hoz bennünket, ami újra és újra emlékeztet az érzésre, ami csak a miénk.

 

Szeréni S. Péter

Lemeztelenítve az emberek, nem mások, mint üres memória egységre töltött információ és program halmaz, amit sajátos felfogásban alkalmaz. E programozásba gyermekkorban fontos szerepet játszanak a szülők, kik saját jól, vagy kevésbé jól működő táregységeik alapján teszik ezt.

   Amiben az emberek leginkább különböznek egymástól, az, hogy ki, mire képes, illetve mire tartja képesnek magát, és hogy mit tart megengedhetőnek magával szemben és mit nem.

   Igazából szabadon választhatnánk meg, hogy mit tárolunk magunkban, hisz a régi dolgok törlődnek, ha nem emlékeztetjük magunkat azokra. Ez nagyszerű benne.

   Hogy ne csupán egy üres fájl legyünk, különböző dolgokat próbálunk ki, és annak pozitív vagy negatív hatása szerint alakul, hogy a dolog hosszútávon részünkké, személyiségünkké válik e, vagy sem. Persze, hogy hosszútávon mi pozitív és mi nem, azt nem mindig tudjuk eldönteni helyesen, és ezért gyakran csalatkozunk, vagy egy idő után ferdíteni leszünk kénytelenek a tényeken.

   Aki tudatosabb, az elhatározással is kódolhatja magát. Például elsődleges információk alapján eldönti, hogy valami jó lesz neki, és szüksége van rá, és a kezdeti nehézségek ellenére is, akaraterővel és kitartással, így is eredményt ér el. Ilyen lehet a tanulás, a munka, a sport, vagy bármi egyéb hobbi. Ez is azt mutatja, hogy végülis azzá válhatunk, akivé akarunk.

   Persze azért vagyunk emberek, és nem gépek, mert minden bevitt információt és tudást saját arcunkra formáljuk. Képesek vagyunk annyiféle képen látni ugyanazt, ahányan vagyunk. Ezeket saját felfogás szerint alkalmazunk és kapcsolunk össze már régebbi tartalmakkal magunkban.

   Alapjában minden tudást és tehetséget lehet jóra és rosszra használni. Hogy mit mire használunk, az egy gyermekkorban tanult, és később tovább erősített, vagy felülbírált és megváltoztatott erkölcsi norma szerint kerül kivitelezésre, sokszor automatikusan, és sokszor tudatos döntések alapján.

   Aki gondolkodóbb alkat, néha elgondolkodhat, hogy mi értelme is lehet bárminek, amit csinál, gondol, vagy amit nem csinál, és nem gondol? Mit nyerünk, vagy veszítünk a dolgokkal? Miért tesszük ezt vagy azt? Mi értelme a szokásoknak, hobbiknak? Mitől vagyok az, aki? És végső soron honnan tudom, hogy mi van rám jó hatással, és mi nem?

   Mennyire érdekel bennünket az, amit csinálunk, és mennyire belénk rögzült minta, vagy magunkénak vallott elvek alapján cselekszünk és gondolkodunk?

   Azt hiszem, csak mások ítélhetnek meg bennünket az alapján, amit teszünk, vagy nem teszünk. Mert csak kívülről látszik minden ember olyan rendíthetetlenül azonosnak saját magával és tetteivel. Belülről senki sem olyan határozott és következetes, mint ahogyan azt megtanulta kifelé sugározni. A jövőt mindennap újjá kell írni, hogy ugyanazok maradjunk benne, vagy változzunk, még ha ez nem is tudatos.

Én nem attól vagyok én, hogy ezt, vagy azt teszem. Mert mindegy, hogy mit teszek, mindegy mit kezdek az életemmel. Attól vagyok magam, hogy mit szűrök le abból a bármiből, abból a különböző anyagból, amiből a tapasztalatokat szerzem.

 

Szeréni S. Péter